A Trónterem

[Az Idő Császára]

Itt található az Idő Császárnőjének a trónterme.Már senki sem használja.A Herceg ezért elhetározta hogy itt rendezi be a főhadiszálását.

[Az Idő Császára]

A katonáimmal belépek a trónterembe.Körünézek.A padlón homok van.
-Ez nem jelenthet jót.-futt áz az agyamon,majd meghalok egy hangot ami egy kard kicsuszanására emlékeztet a hüvelyéből,elordítom magam.-KÉSZENLÉTBE!Ellenség van itt.
A következő pillantban minden felől kalózok szökkenek ki.Az egyiknek a kezében ott a Víz Kardja.
-Dobjátok el a fegyvereitekt és életen hgyunk titeket.Vagy harcoljatok és meghaltok.-szól a vezérük.
-Harcolni fogunk és győzni is feletetek.-válaszolok neki.
Csak hiszitek.Többen vagyuink és jobban képzettek.És nálam van ez.-felmutatja a Víz Kardját-Ezzel öllek meg téged-ezzel a mondatal nekem és a katonáimnak ront.
Előkapom a Fény kardját.Összecsapok a vezérrel.A kardok sisteregnek.Felé ugrok és egy súrással megpreóbálom megölni.Kivédi.Egyik katonája mögém oson és megpróbál ledöfni.Elkapm a kezét és kicsavarom.Elém esik a földre.Átszúrom őt.
A vezér felordít és megint nekem ront.Felugrok rá,közben a kardomat a nyakába mélyesztem.Felkapom a Víz Kardját.A csata megy tovább.

[Sötét Herceg]

*A sötét herceg körbejárja a helyet mikor hangokat hall a trónteremböl, természetesen nem az első szinten hanem a lehető legmagasaban vagyok lehető legmesszeb ba talajtol, egy rúdon futva a terem felé közben előkészítve a láncot amit még annó a kezébe égett és ahogy megérkezik megáll és először megfigyeli az eményeket* ~ Nem állunk valami jól, mi? még hogy mi? mióta beszélek én töbesszámban? erröl le kell szoknom, mindegy egy kis móka nemfog megártani~
*Ugrik egyet a láncot belefurasztja a plafonba és beesik a harc közepére, mindenki ledermed és figyeli az alakot, a csendet újr amegtöri egy katona felmérve a helyzetet és persze ki is használva gyorsan leszuirja elenfelét*
- Banzaj- *Ordítja a sötét herceg, és a láncal melkason szúr egy kalózt és elveszi a kardját. Ekkor meglátja a Herceget.*
- Te mit keresel itt? Tudtomal ez az én lakhelyem.

[Az Idő Császára]

-Szerinted?Inkább gyre segítei drága sötét énem-majd átszúrok egy kalózt.
A kalózok egyre csak jönnek és jönnke,ám vezérük halála megrendítette őket.Egyre szétszórtabbak kezdenek lenni és egyre többen meghalni.Oda futok at egyik kalózhoz akinél két kard van és sok katonámat megölte már.Összcsapok vele.Elkezd vadul ugrálni és szúrkálni a kardjával.Hárítom őket,ám ekkor történik valami.A Fény Kardja felvillan.A teremben mindenki felkapja a fejét.A harcegy pillantr megáll.Lesújtok az ellenfelemre.Egyik kardja ketté törik.Most rajtam a sor hogy bevaduljak.Előtör belőle ma Babilon előtti énem.VAd és kegyetlen.Mégis bennem van még egy kicsi a vadállatból.Vadul pörgök és forgok.Ellenfelem megrémül harci erőmtől,ledermedve várja a halálát.Nem kell sokká várnia,kardjaimmal leszelem a fejét.Két bandita ugrik be elém.Bátrak ám ostobák is egyben.Szememben felvillan a gyilkos ösztön melyet a harc heve keltett benem.Nem állok ellen neki.Felfutok a falra és egy orsó szerű pörgéssel levágom a fejüket.Testemben tombol a harci vágy.Agyamban csak egy gondolat van jelen:Öllnöm kell vagy engem öllnek meg.Engedelmadkedek a gondolatnak és további két banditának vágom le a fejét.Az ösztön egre jobban erősödik benem.Ám ekkor bevillan a fejembe egy másik gondolat is:lekell állnom,nem akarom hogy mégegyszer egy agreszív lény jöjjön létre benem.Leállok egy pillanatig,majd újra fellángol benem a harci vágy és továb gyilkolok.

[Sötét Herceg]

- Ne hívj így, én nem te vagyok! Fogd már fel! *Közben kíméletlenül szeli a kalózokat a karját beledobja az egyik katonába*
- Uhh bocs ő feled volt? *Gúnyoplódik majd tigrisbukfelcben elveszi a kardját*
- Ez már csicsásabb, nálaltok mindeni ilyet kap? *Mikor a fény kardja megvilágosodik a sötét Herceg elkezdi takarni a fejét majd beáll egy oszlop mögé*
- Mi a francot csinálsz? meg akarsz ölni?! barom!
* Majd mikor vége a fényáradatnak kiugrik az oszlop mögül és a lánc segítségével hátulrol elkap egy kalózt és elkezd folytogatni közben gúnyolódik vele*

[Az Idő Császára]

-Nem foglak megölni téged egy kis fényel.Hát már azt is elfelejtetted hogy a víz öl meg téged?-ordítok oda a Sötét herceghez
A harc folyik egyre elkeseredetteben.A kalózok lassan már elfogynak.Vezérük teteme összetaposva fekszik.Egyre jobban belelendülök a harcba.Egyszere öt kalóz esik nekem.KArdjaimat kitartva elkezdek forogni,a kalózok kivédik.
-Ismerük a trükjeidet Herceg.Ne néz olyam bamaba képpel.Igen, a Vezír küldött ide minket hogy megöljünk és most megis teszük.-mondja az egyikük és nekem rontanak mind az öten.
Védekező állásban várom őket.De túl sokan vannak.Az egyik katonám elintézi az egyiküket,de még így is sokan vannak.Felugrok az egyikre,társai felém szúrnak,de én elugrok előle és így a társuk mellébe fúródnak a kardok.Hárman maradtak.
-Elegem van mostmár ebből!-ordítom el magam,a két kard a kezemben felvillan,az egyik fehér a másik kék fényel.-Most mind meghaltok!
A 3 kalóz aki megtámadottak engem hirtelen összeesenek,mintha valami betegségük lenne.
Én ott állok a terem közepén,a kardok még mindig izzanak egy kicsit.A Sötét Herceg felé fordulok.
-Most mihez akarsz kezdeni,sötét lelkivilágú barátom?Nem akarom hogy ellenségek legyünk.-szólok hozzá

[Sötét Herceg]

- Mellékes akkor sem szeretem azt az izét meg ha nem veted volna észre két kard van a kezedben és az egyik halálos számomra ahogy az elöbb kiteríteted mindenki elött a titkomat *közben mindenkit megsebez akit meglát az mellékes hogy ki oldalán áll, hisz a Sötét herceg nincsen senkivel nemérdekli semmi és senkit, csak szórakozik és az emberek nemtudják hogy épp kit támad. Figyeli a Herceget ahogy a csata közepén leáll és csak kivédi a rá ütött ütéseket és a Sötét Herceg is így tesz.*
- Méghogy én veled? Ne nézz hülyének *Gyúnyosan válaszol majd egy katonát átugorva, persze egyik keze a hátán másikban pedig egy tőr amit földreérkezésnél nekidob a hercegnek akit valószinűleg vállontalál hisz épp magát bálványozza meg amúgy is mind a ketten tudják a másik mozdulatát így könnyen kiismerik egymást*

[Az Idő Császára]

A tőr válln talál engem.Lebénulok egy pillanatra.A kalózok ezt kihasználva nekem rontanak.Épp idejében térek magamhoz és hárítom a szúrásaikat.A két kard még mindig izzik.A kalózok nem tudják mire vélni a dolgot és elkezdenek hátrálni előlem.Oda rohanok a Sötét Herceghez és neki támadok.
-Most van elegem az élcelődésiedből.Halálal lakolsz.Szövetséget ajánlotam,elutasítodtad.Megölöd a katonáimat,engem is megakarsz ölni.-mondom miközben lecsapok a kardommal,szememben újra felvillan a különös láng ami akkor izzott a szememben mikor a Dahaka üldözött.
Kardom lesújt.

[Sötét Herceg]

*Elmosolyodik ahogy beleáll a vállába a tőr, és nekiugrik egy katonának akinek kitöri a nyakár majd elugrik mellőle gurulásban a láncot átvezeti az egyik kalóz testán körbetekeri majd magrántja így az darabkban esik szét*
- De aranyos vagy így *Gúnyolódik, majd fél fordulaban hátranéz és látja a herceget ahogy rohan felé kardot ránt és védi a kardcsapást, majd a láncot kicsapva mint az ostort és körbetekerve vele azt a kardot amivel nem épp a Sötét Herceg Kardját nyomja lefelé, és megpróbálja kirántani a kezéböl és ezzel a modulatal kiugrik a kard nyomasztó hatása alól, majd lendületböl visszaugrik a hercegreaki kezéböl kiüti a kardokat és a sajátját is eldobja*
-Nem szeretem a kardjaidat, olyan fényesek *majd az ugrás folyamán fellökve a herceget és a földön kezdi ütlegelni*

[Az Idő Császára]

A Sötét Herceg teljes testsúlyával rám nehezedik és elkezdi ütni a fejemet.Ekkor előtör belőlem a düh,amit az élni vágyás kelltett benem.Arcon vágom őt,megszédül és hátrébb ugrik.Láncát pörgetve tart távol magától.Izzó szemekel nézek rá.
-Én téged utállak és a láncodat.-órdítok rá,majd az egyik katonámhoz szólok.-Hozd ide a kardjaimat.-a katona elrohan és felveszi a Fény kardját és a Víz kardját,oda dobja nekem,ám ezután leszúrják.-Akkor most már egyenlőek az esélyink.
Neki rontok a Sötét Hercegnek.

Ám ekkor törénik valami.A falak megremegnek,néhány össze is omlik.Valami furcsa anyag folyik le a falakról,ami a padló fölött pár centivel lebegni és forogni kezd.A Herceg agyába ekkor bevillan egy kép.Az a kép amikor az Idő Császárnője meghal,akkor is ugyan ez történt.Ekkor a Herceg ráébred hogy az Idő Homokja még mindig a világon van.Elszabadul a pokol.Az emberek homoszörnyeké ellakulnak és neki rontanak a Hercegnek és a Sötét Hercegnek.A Herceg karján megjelenek az ismerős szimbólumok.Megint megfertőződött az Idő Homokjával.Körülötte egy hatalmas Homok robbanás készül.Megtörténik a robbanás.A homokszrnyek és a Sötét Herceg láthatóan felfrisülnek,ám a falhoz csapódnak.A Herceg feláll.Szeme sárgán izzik,a jelek a testén ragyognak.
-Főfeladatomnak tekintem hogy az Idő Császára legyek.-szól a Herceg-Te vagy az egyetlen reményem!Segíts nekem hogy az Idő Császára legyek és hogy rendbe hozzam ezt a káoszt!Kérlek,segíts!

[Sötét Herceg]

*ütöm tiszta erőböl a herceget ő pedig bevág egy kis trüköt ami által megfordul így a hátát látom és ellöki magát a földtöl persze ezt hihetetlen gyorsaságal így van ideje kibujni a sötét Herceg alól, S.H. gugolásban van és gyorsan feláll*
- Ez köztudott, én is utállak *gúnyolódik folyamatosan a hercegel, idegeit tépkedve*
- Látom még harc közben is másokat ugráltatsz, nicns benned annyi tartás hogy te meny ida érte?
*Ekkor láncát megpörgetve maga fölött elkapva néhány fejet majd a hercegnek dobja, amit már vár és kivédi azt*
-Ügyes nagyon ügyes, látom tanultál
*Ekkor a falakbol homok folyik és elterül a padlón beterítve mintha köd lenne, közben középen gyülekezik mikor már elég sok van egyhelyen egy kis robanás röténik a S.H. láncát beleakasztva valamibe és nem repüél neki a falnak viszont a homok feltölti energiával, jobban van mint újkoráan, ekkro a herceg beszédet tart.*
-Méghogy te az Idő császára? Semmi közöd a homokhoz!! Nekem pedig az ereimben folyik!! Sose leszel rosszab mint én!
- Persze segítek, azzal hogy megöllek! Nemkell rendbehozni ezt a világot ez így jó ahogy van!!
*Majd újbol nekiugrik a Hercegnek*

[Az Idő Császára]

-Elég volt abből!-mondom a Sötét Hercegnek és hárítom a csapásait-Néz körül,a terem tele van homokszörnyekkel akik megakarnak minket ölni,szerintem összekéne fognunk erre a kis időre amíg megöljük ezeket.Nincs más esélyünk ugye belátod ezt?-kérdem a Sötét Hercegtől miközben levágok pár fejet.
Valami döngő léptek hangzanak kintről.Egyenlőre sem a Herceg sem a Sötét Herceg nem tudja mi fog történi a Trónteremben.A Herceg egyer jobban belejön a harba,ám a szörnyek túl sokan vannak.Ki kell jutnia,vagy meghal,eza két lehetősége van neki.Körül veszik a szörnyek.

A Herceg elkezd pörögni,de a szörnyek kivédik és neki támadnak,egyre csak kapja és kapja a vágásokat.A sebein egyre jobban folyik be az Idő homokja.Védi az ütseket,de még így is rúl sok vágást kap.A Homok már körül lengi őt,érzi hogy eggyé válik vele.Kaileena hangját hallja:
-Én az életemet áldoztam az Idő homokjáért és a te királyságodért,ám te túl érzelgős és önző voltál,de mégis megvan benned az a tulajdonság,képeség,erő hogy te legyél az Idő Császára.Most megadatik neked ez az ajándék,használd arra hogy rendbe hozd azokat a hibákat amelyeket vétetél.Beleláthatsz az Idő vonalba uralkodhatsz az Idő Homokján,de csak jóra használd ezeket a képeségeket,mert ha nem akkor rossz vgük is lehet.Én tudom ezeket,hisz én is elkövettem ezeket a hibákat.A saját önző céljaimra használtam fel a hatalmam és lám mi lett velem.Az mentett meg akinek megkellett volna ölnie,nagy árat fizetél ezért Herceg.A Vezír akit te megöltél az Idő Homokja segítsgével,feléledt és megszálta birodalmadat,megölt engem,egyszóval,romba döntötte a birodalmadat és most megint itt van és újra a birodalmad felett uralkodik.Most esélyt kapsz rá hogy helyre hozd ezt a hibát,amit te ejtetteél az Idő Vonalban.
Miközben a Herceg ezekt a szavakat hallotta,félholt teste felemelkedett a földről.Testét rázta a homok,sokan azt hitték hogy nem sokár a szétvetti testét az Idő Homokja,de nem így történt,amikor Kaileena befejzte a Herceghez suggalt beszédét,a Herceg teste lezuhant.Földet éréskor valami más volt vele.Testéről eltűntek a sebek és a vágások és a Homok körülötte kezdett el fodrozódni.Valami történt vele.

[Sötét Herceg]

- Miböl volt elég Herceg? *Folytatja gúnyolódó hangnemét, és megáll a Herceg ütlegelésével*
-Igaz, rengetegen vannak, de azt jegyezd meg hogy sosem fogok veled összeállni, max nem téged ütlek *Humorosan felfogva a dolgot nekiugrik a katonáknak*
- Bár azt nemértem nekem miért kéne őket megölni ha "velem" vannak? *Ekkor valami dübörgő hangot hall mindenki a trónteremben és mindenki odafigyel, bár a Herceg kihasználja a lehetőséget és a védtelen homokszörnyeket megtámadja sok sikerel, majd mikor mindenki visszatért a jeleben folyó harcba kivédika Herceg vágásait és a Sötét herceg csak röhögni tud hogy szenved. A herceget felemeli a homok és S.Herceg meglepődik*
-Mi a..!! Nem, ő az enyém!! *Kiabál mintha féltékeny lenne, bár csak meg akarja ölni, majd nekiugrik a levegőben lévő Hercegnek aki tudatán kívül van, és mostmár mindkettőjüket fogságban tartja a homok, ekkor egy hangot hall a fejében de csak nagyon kis ideig amit nemtud beazonosítani de a szavak amiket hallot csajk annyi "Az Idő vonalban" majd leesik a földre sebei nincsenek és életkedve is visszajött, bár az nemkönyem megy el. Ekkor már el is felejtve a dübörgő hangokat, de ismét hallani őket és egyre erősebben, ekkor már mindenki arrafigyel. Egyik pilanatban a fal áttörik és nemlátni a portol amit a fal áttörése okozott*
~Mi képes ekkroa lyukat létrehozni a falban?~ *Gondolja magában majd hátrálni kezd*

[Az Idő Császára]

A jelenségnek vége van.Lestem a földre,felfirssültnek érzem magamat.Egyd homokszörny ront nekem,de eltűnik amint beleér a körülöttem fodrozódó homokba.A szörnyek mind hát rálni kezdenek tőlem.Ránézek a Sötét Hercegre és látom a testén lévő szimbólumok sárgáról égő vörösre váltanak,láncain sárgán ragyogó szimbólumok rajzolódnak ki.Ránézek a kardjaimra azokon is sárga szimbólumok ragyognak a fehér illetve a kék szimbólumok melett.
-Mi történhetett velem.Valahogy másként érzem magam.-ekkor fekete füst jelenik meg a terembe.-Nem lehet megint itt van.

[Dahaka]

Hirtelen tömény fekete füst jelenik meg a trónterem egyik bejáratánál. Nem lehetett szinte már látni a bejárat peremét, annyira bejött a füst. De amilyen hamar megjelent, olyan hamar el is tűnt, és a közepén megjelent maga Dahaka.
~Végre megvagy.~
Újra visszatért. A víz kardja találkozása után most tért vissza szenvedéseiből, és a homály és sötétség legrejtettebb zugaiból, csak azért, hogy beteljesítse azt, amit előírtak neki.
Mindenki ledermedt megjelenése miatt. Kis pillanatra senki nem mozdult, de aztán elindult a Herceg felé lassan, nagyugotan /ha ezt nála mondhatjuk nyióugottnak/, de hamar elöntötte a düh, amiatt, hogy annyi szenvedést kellett elviselnie, mer csak szerencséje volt a Hercegnek. Így egyre sietősebb léptekkel folytata útját, mígnem az utjában lévő homokszörnyek némelyikét megfogta, és a másiknak vágta, vagy nekidobta a falnak, némelyikre meg csak rálépett. Megérkezett a Herceghez. Kicsit habozott a körülötte lévő homok miatt, de megint az a mérhetetlen düh fogta el, amit akkoris érzett mikor üldözte, és ami még fokozódott a vízkarddal való találkozása óta. Nekiesett, indáival felé suhintott...