Babilon kikötõje

[Sohpia]

Babilon a mostani világ egyik legnagyobb kereskedelmi központja. Sajnos a trónbitorlás kicsit betett a kereskedelemnek, de továbbra is nagyon nagy a kereskedelem. Mostanában megszigrították az õrséget a kikötõben, úgyhogy mindenfelé homokkatonákat lehet látni. Még így is sok kalóz jár ide eladni a zsákmányt, de ezeknek mindnek megvan a saját csempészési módjuk.

[Sohpia]

Kilépek az egyik sikátorból, és szemem elé tárul a kikötõ hatalmas nyüzsgõ világa. Mindenfelé zsúfolt tömeg jár és nem foglalkozva a másikkal rohannak a dolgukra. Helyenként meglátni egy-egy csoport homoki katonát, akik a tömegbõl kiemelkedõ lándzsáikkal baktatnak a sûrû tömegben. Látom, hogy senki sem figyel senkire, de azért magamera veszem a köpenyem, és csukját is a fejemre húzom. Belépek a tömegbe és laátszólag céltalanul sodródom az "árral". Egyszer csak meghallok két kereskedõt arról beszélgetni, hogy valamit vinnük kell az Idõ Szigetére. én odalépek hozzájuk, és kérdezem, hogy nem tudnának-e elvinni, majd fellibentem a köpenyem. Õk hevesen bólogatnak. Én visszarántom magamra a köpenyt, erre õk megkomolyodnak, és azt mondják, hogy holnap pirkadatkor indulunk. Én megkérdem õket, hogy nem aludhatnék-e ma este a hajón. Õk azt válaszolják, hogy igen, ajd felkísértek egy pompás hajóra. Ezután beküldtek a saját kabinjukba, és azt mondák hogy ne jöjjek ki onnan. Én engedelmes voltam és nem jöttem ki. A kardomat és az íjamat jól eldugtam. hamarosan visszajött a két kereskedõ és kisebb egyeszkedés után intim pillanatok következtek. Reggel sirályok rikoltozására ébredtem. Ekkor gyorsan az ablakhoz szaladtam, és az átláthatalan tenger fogadott. Magamra kaptam egy-két ruhát, és kirohantam a fedélzetre, ahol gyönyörû látvány fogadott. Mindenfelé, amere a szem ellátott tenger. A matrózok mind rámnéztek. Én kedvesen visszaintegettem mindenkinek. Segédkeztem mindenkinek a hajón, amitõl nagyot néztek. Fáradtan visszamentem a kabinomba, és Lefeküdtem az ágyra. hamarosan arra ébredtem, hogy az egyik kereskedõ ébreszt, és mondja, hogy megérkeztünk.

[Az Idő Császára]

Folytatás az Az Idő szigetének kikötőjében

[Marlethaeus]

Marlethaeus, akit mindenki csak Anshaharru-ként ismert, és csapata épp egy kereskedőhajó rakományának kipakolását felügyelte. Minden jónak látszott, harcosunk egy magasabban álló mólóról figyelt. A katonái pedig elszórtan a hajó mellett figyelték a kipakolást. A munkások próbáltak minél gyorsabban dolgozni, nehogy támadás érje őket és elveszítsék a rakományt. De nem voltak elég gyorsak, a távolban a város fala mellett egy kisebb rablóbanda közeledett. Marlethaeus azonnal kiszúrta őket.
- Fegyverbe! -kiáltotta és a rablók felé mutatott. Leugrott a mólóról az emberei mellé és felkészült a harcra, kihúzta kardját és elbújt egy láda mögött, katonái is így tettek. Marlethaeus kidugta a fejét a láda takarásából és gyorsan megszámolta a rablókat. Tizenhárman voltak, míg Marlethaeus csapata 5 embert tett ki. Hősünk kicsit megrettent, ám tudta, hogy a rablók nem olyan képzettek mint ő és a csapata. A rablók megálltak a kikötő mellett és leugrottak a lovaikról, lassú léptekkel elindultak a ládák felé, amik mögött a Babiloniak bújkáltak.
Mikor elég közel értek a katonák kiugrottak a fedezékükből és azonnal végeztek 4 emberrel. Így maradt 9 rabló. A rablók vezére Marlethaeus felé rohant, egy gyalogos fejsze volt a kezében, hősünk védte a rablóvezér első csapását, majd visszavágott, a rabló épp időben lehajtotta a fejét az éles kardpenge elől, így az csak elsuhant felette. Most a rablón volt a sor, hogy támadjon, amit ki is használt. Egy rúgással földre terítette hősünket, majd le is csapott, de a támadás sikertelen volt, Marlethaeus kardjával védte a csapást, majd rúgott egyet ellensége felé, aki pont elég időre hátratántorodott ahhoz, hogy hősünk felálljon. De ennél többre nem volt ideje, a fejszre újra Marlehtaeus felé suhant, aki félrecsapta a fegyvert és egy szúrással végzett ellenfelével.
Társai közül egy ember már halott volt, így az ellenség túlerőben volt. Nyolc rabló négy képzett harcos ellen. Marlethaeus futásnak eredt és hamar odaért a társaihoz, hogy segítsen, az egyik rablót meglepte hősünk érkezése, amit ő ki is használt és belemélyesztette kardját a rabló hasába, aki hátraesett és meghalt. De a másik hét rabló már tudta, hogy Marlethaeus a közelben van. Marlethaeus egy suhintással elvágta egy újabb rabló torkát. Így már nem volt olyan nagy a túlerő. Az egyik erősebb rabló elindult Marlethaeus felé, de az esze és az ügyessége nem volt arányban az erejével, túlfutott hősünkön, aki gyorsan reagált és hátbaszúrta a monstrumot. Társai végeztek egy másik rablóval, így már 4-en voltak 4 ellen. A közeli őrtoronyba ekkor tért vissza az egyik őr és azonnal kiszúrta a harcot, íjáért nyúlt és becélozta vele az egyik rablót, lőtt, de mellé ment a lövés, azonban Marlethaeus kihasználta, hogy a nyíl elterelte pár pillanatra a rabló figyelmét és kardját belemélyesztette, a ásik három rabló menekülőre fogta a dolgot, elrohantak és lovaikkal elvágtattak. Folytatódhatott a kirakodás a hajóból. A munkások előbújtak és újra munkához láttak.

[Az Idő Császára]

A haramiák futva menekülnek előletek.Kiérnek a látóhatárotokból és leülnek tanácskozni.
Mit csináljunk?Túl erősek azok a harcosok és a megbízónknak kell az a szálítmány.Segítség kéne.Ismerek erre egy igen erős homokszörnyekből álló bandát.-mondja az egyik haramia
Ekkor el áll a szava mert egy kard fúródik át rajta.Egy láthatatlan lény ölte őt meg.A többi ordítva menekülni kezd,de mindegyikük egy-egy kardba fut bele.
A titokzatos alakok megjelenek.Egymásra néznek,majd bólintanak,elindulnak a kikötő felé.Eközben alig 1 mérföldnyire egy óriási gólem közeleg a parthoz.