Post by Marlethaeus on Oct 27, 2006 19:36:20 GMT 1
Név: Marlethaeus, Jorathus fia(Perzsiában Anshaharru néven ismerik)
Származási hely: Spárta
Kaszt: Harcos, Vándorló, kitagadott Spártai
Faj: Homokkal fertőzött ember
Nem: Férfi
Személyazonosság: Semleges Jó (hisz a jó és a gonosz egyensúlyában, de az egyensúlyért folytatott harcban nem képes ártatlanokat és barátokat ölni.)
Kor: 27 év
Felszerelés: 1 db lándzsa, 1 db gladius (görögöknél és később rómaiaknál használatos rövid kard), görög pajzs (két alak egy ember és egy szörny harcol az elején, olyan a festése, mint egy vörös alakos vázának), teljes görög páncél
Külső leírás: Hosszú sötétbarna haja van, barna szeme, sűrű szemöldöke. Kb 190 cm magas, izmos testalkatú férfi, úgy 1 q a testsúlya, arcán egy sebhely látható. Testét, csuklóját és vádliját vasból készült, vörös páncél védi. Fején görög, bronz sisak van. Megfertőzte a homok, de nem durván, ezért ereje növekedett, de legalább hetente legalább 1szer homokkal kell érintkeznie. A fertőzés csak éjszaka és sötétben látszik, ilyenkor arcán világító vonalak jelennek meg.
Jellem: A kitagadása igencsak megviselte, befelé forduló és csendes lett, csak akkor beszél, ha muszály. Kicsit túlzottan szereti a nőket, ha meglát egy szebb asszonyt akkor azonnal elered a nyelve. Igazi nőcsábász, ha nő van a közelben, akkor az alsó tájékon működő szerve után megy, éppen ezért tagadták ki Spártából. Harcművészete kegyetlen, legtöbbször hatalmas erejű támadásai végeznek ellenségeivel.
Előtörténet: Egy igen erős spártai család sarjaként látta meg napvilágot, az Idősek Tanácsa, miután elég erősnek látta, nem vetette alá a mélybe, hanem elküldte a többi gyermek közé, harci képzésre. Remekül elsajátította a Spártai harcművészetet, gyakran kerekedett felül társain, rövid időn belül sok tisztelője lett. Mikor elég erősnek vélték elindították végső próbájára. Itt kellett először ölnie. Bevetették a sűrűjébe, az éhes, elkeseredett parasztok közé. Sikerült végigverekednie magát rajtuk, kinevezték harcosnak. Ekkor 14 éves volt. Első figyelmeztetését akkor kapta meg, mikor lefeküdt egy asszonnyal, aki nála kb 8 évvel öregebb volt és egy magas rangú harcos felesége. A harcos szerencsére háborúban volt, de bizonyítani seni nem tudta, hogy lefeküdt az asszonnyal, de a bölcsek tudták, hogy így volt, így felszólították, hogy még egy ilyen és eltűnhet Spártából. Egy ideig kénytelen volt hát kibírni, de 18 évesen feleségül vett egy asszonyt. Több gyermeke is született, de Marlethaeus ekkor újabb nővel létesített szexuális kapcsolatot, a férj az utolsó pillanatban ért haza, meglátta amint Marlethaeus a feleségével szeretkezik, elviharzott és után csak akkor látta Marlethaeus, mikor kitagadták. Miután végzett a nőnél hazament, családját lemészárolva találta, feleségét pedig előtte megerőszakolta a férfi. Marlethaeust ezután nem sokkal elkapták és az öregek tanácsa elé vitték, sokan azt akarták, hogy Marlethaeust kivégezzék, de az öregek máshogy döntöttek, előre látták a jövőt és tudták, hogy egyszer még hős lesz. Kitagadták Spártából, kerek 14 évre. (Ebből még 4 hónap van hátra.) Lovát vihette egyedül magával. Úgy döntött elvándorol a messzi Perzsiába és egyszer még visszatér.
Göröghonban ellopott egy teljes görög páncélt és egy Gladiust. Átutazott egész Görögországon, többször összetűzésbe keveredett a származása miatt, így minél hamarabb el akarta hagyni azokat a földeket. Így is tett, hosszú hónapok után eljutott Perzsiába, egy nap után rátámadt ott egy rablóbanda, olyan hirtelen érkeztek, hogy nem volt ideje velük harcbaszállni, de mielőtt megölték volna és kirablták volna, egy harcos megmentette, aki később Perzsia Hercegeként mutatkozott be. Marlethaeus örök hűséget fogadott neki, de nem Marlehaeusként mutatkozott be, hanem Anshaharruként. Marlethaeus ekkoriban naplót vezetett, amit később elveszített, de rejtélyes módon a herceggel való első találkozásáról írt bejegyzés megmaradt.
"A rablók támadása végzett a lovammal, Perligornnal már éppen leszálltak a lovaikról és felém indultok, mikor paták gyors dobogását hallottam. Egy ismeretlen harcos tűnt fel a horizonton, perzsa ruhát viselt, reméltem nem rabló ő is. Nem az volt, legurott lováról, a rablók felismerhették, mert gyáván futni kezdtek a lovaik felé, egy maradt csak ott, ő egy nagy karddal támadt a fiatal harcosra. Gyorsan utolérte halála, a férfi egy gyors mozdulattal átugrott felette és fejét vette. A rablónak annyi ideje sem maradt, hogy azt mondja, kés. A férfi közeledni kezdett felém. Mielőtt odaért volna hozzám, elrakta a kardját és a kezét nyújtotta felém, felsegített a földről.
- Anshaharru vagyok, szolgálatodra, kit tisztelhetek megmentőmként? -kérdeztem tőle. Ő barátságosan felelt.
- Perzsia hercege vagyok. -mondta, majd ő is kérdezett. - Mi szél hozta ezekre a földekre? -kérdezte.
- Spártából jöttem, kitagadtak, így úgydöntöttem eljövök Perzsia földjére, hogy ne csak Göröghon barátságtalan népét lássam. -feleltem.
Ezután Babilon városába utazott a fiatal herceggel aki felajánlotta neki, hogy csatlakozhat a város seregéhez, védőként. Marlethaeus feltétel nélkül elfogadta a nemes ajánlatot. Örült, hogy nem rabszolgaként kezelték azonnal. Azóta Babilon egyik őrkapitánya lett, és egy 23 katonából és egy al-őrkapitányból álló őrcsapat vezetője. Mikor a Vezír megtámadta Babilont csapataival, ő is a falat védte, sok Perzsa harcossal, rövid idő után rájöttek, hogy az ellenség túlerőben van, így kénytelenek voltak lemászni a falról és bevonulni a városba, ahol kemény utcai harc kezdődött, kénytelenek voltak elbújni egy hatalmas pincecsarnokban, 30-40 civillel együtt, ahonnan azonban néha ki kellett menniük, hogy ételt és italt szerezzenek, Egyik ilyen alkalommal egy homokmágus támadt rájuk, aki gyengén megfertőzte Marlethaeust a homokkal, társainak hála, megmenekült, később, miután a városnak sikerült átvészelnie a gonosz homokszörnyek támadását, kitüntették őrkapitáynak. Azóta megint a falakon figyelik az esetleges ellenségek érkezését, és a városban végeznek rendfenntartó feladatokat.
Származási hely: Spárta
Kaszt: Harcos, Vándorló, kitagadott Spártai
Faj: Homokkal fertőzött ember
Nem: Férfi
Személyazonosság: Semleges Jó (hisz a jó és a gonosz egyensúlyában, de az egyensúlyért folytatott harcban nem képes ártatlanokat és barátokat ölni.)
Kor: 27 év
Felszerelés: 1 db lándzsa, 1 db gladius (görögöknél és később rómaiaknál használatos rövid kard), görög pajzs (két alak egy ember és egy szörny harcol az elején, olyan a festése, mint egy vörös alakos vázának), teljes görög páncél
Külső leírás: Hosszú sötétbarna haja van, barna szeme, sűrű szemöldöke. Kb 190 cm magas, izmos testalkatú férfi, úgy 1 q a testsúlya, arcán egy sebhely látható. Testét, csuklóját és vádliját vasból készült, vörös páncél védi. Fején görög, bronz sisak van. Megfertőzte a homok, de nem durván, ezért ereje növekedett, de legalább hetente legalább 1szer homokkal kell érintkeznie. A fertőzés csak éjszaka és sötétben látszik, ilyenkor arcán világító vonalak jelennek meg.
Jellem: A kitagadása igencsak megviselte, befelé forduló és csendes lett, csak akkor beszél, ha muszály. Kicsit túlzottan szereti a nőket, ha meglát egy szebb asszonyt akkor azonnal elered a nyelve. Igazi nőcsábász, ha nő van a közelben, akkor az alsó tájékon működő szerve után megy, éppen ezért tagadták ki Spártából. Harcművészete kegyetlen, legtöbbször hatalmas erejű támadásai végeznek ellenségeivel.
Előtörténet: Egy igen erős spártai család sarjaként látta meg napvilágot, az Idősek Tanácsa, miután elég erősnek látta, nem vetette alá a mélybe, hanem elküldte a többi gyermek közé, harci képzésre. Remekül elsajátította a Spártai harcművészetet, gyakran kerekedett felül társain, rövid időn belül sok tisztelője lett. Mikor elég erősnek vélték elindították végső próbájára. Itt kellett először ölnie. Bevetették a sűrűjébe, az éhes, elkeseredett parasztok közé. Sikerült végigverekednie magát rajtuk, kinevezték harcosnak. Ekkor 14 éves volt. Első figyelmeztetését akkor kapta meg, mikor lefeküdt egy asszonnyal, aki nála kb 8 évvel öregebb volt és egy magas rangú harcos felesége. A harcos szerencsére háborúban volt, de bizonyítani seni nem tudta, hogy lefeküdt az asszonnyal, de a bölcsek tudták, hogy így volt, így felszólították, hogy még egy ilyen és eltűnhet Spártából. Egy ideig kénytelen volt hát kibírni, de 18 évesen feleségül vett egy asszonyt. Több gyermeke is született, de Marlethaeus ekkor újabb nővel létesített szexuális kapcsolatot, a férj az utolsó pillanatban ért haza, meglátta amint Marlethaeus a feleségével szeretkezik, elviharzott és után csak akkor látta Marlethaeus, mikor kitagadták. Miután végzett a nőnél hazament, családját lemészárolva találta, feleségét pedig előtte megerőszakolta a férfi. Marlethaeust ezután nem sokkal elkapták és az öregek tanácsa elé vitték, sokan azt akarták, hogy Marlethaeust kivégezzék, de az öregek máshogy döntöttek, előre látták a jövőt és tudták, hogy egyszer még hős lesz. Kitagadták Spártából, kerek 14 évre. (Ebből még 4 hónap van hátra.) Lovát vihette egyedül magával. Úgy döntött elvándorol a messzi Perzsiába és egyszer még visszatér.
Göröghonban ellopott egy teljes görög páncélt és egy Gladiust. Átutazott egész Görögországon, többször összetűzésbe keveredett a származása miatt, így minél hamarabb el akarta hagyni azokat a földeket. Így is tett, hosszú hónapok után eljutott Perzsiába, egy nap után rátámadt ott egy rablóbanda, olyan hirtelen érkeztek, hogy nem volt ideje velük harcbaszállni, de mielőtt megölték volna és kirablták volna, egy harcos megmentette, aki később Perzsia Hercegeként mutatkozott be. Marlethaeus örök hűséget fogadott neki, de nem Marlehaeusként mutatkozott be, hanem Anshaharruként. Marlethaeus ekkoriban naplót vezetett, amit később elveszített, de rejtélyes módon a herceggel való első találkozásáról írt bejegyzés megmaradt.
"A rablók támadása végzett a lovammal, Perligornnal már éppen leszálltak a lovaikról és felém indultok, mikor paták gyors dobogását hallottam. Egy ismeretlen harcos tűnt fel a horizonton, perzsa ruhát viselt, reméltem nem rabló ő is. Nem az volt, legurott lováról, a rablók felismerhették, mert gyáván futni kezdtek a lovaik felé, egy maradt csak ott, ő egy nagy karddal támadt a fiatal harcosra. Gyorsan utolérte halála, a férfi egy gyors mozdulattal átugrott felette és fejét vette. A rablónak annyi ideje sem maradt, hogy azt mondja, kés. A férfi közeledni kezdett felém. Mielőtt odaért volna hozzám, elrakta a kardját és a kezét nyújtotta felém, felsegített a földről.
- Anshaharru vagyok, szolgálatodra, kit tisztelhetek megmentőmként? -kérdeztem tőle. Ő barátságosan felelt.
- Perzsia hercege vagyok. -mondta, majd ő is kérdezett. - Mi szél hozta ezekre a földekre? -kérdezte.
- Spártából jöttem, kitagadtak, így úgydöntöttem eljövök Perzsia földjére, hogy ne csak Göröghon barátságtalan népét lássam. -feleltem.
Ezután Babilon városába utazott a fiatal herceggel aki felajánlotta neki, hogy csatlakozhat a város seregéhez, védőként. Marlethaeus feltétel nélkül elfogadta a nemes ajánlatot. Örült, hogy nem rabszolgaként kezelték azonnal. Azóta Babilon egyik őrkapitánya lett, és egy 23 katonából és egy al-őrkapitányból álló őrcsapat vezetője. Mikor a Vezír megtámadta Babilont csapataival, ő is a falat védte, sok Perzsa harcossal, rövid idő után rájöttek, hogy az ellenség túlerőben van, így kénytelenek voltak lemászni a falról és bevonulni a városba, ahol kemény utcai harc kezdődött, kénytelenek voltak elbújni egy hatalmas pincecsarnokban, 30-40 civillel együtt, ahonnan azonban néha ki kellett menniük, hogy ételt és italt szerezzenek, Egyik ilyen alkalommal egy homokmágus támadt rájuk, aki gyengén megfertőzte Marlethaeust a homokkal, társainak hála, megmenekült, később, miután a városnak sikerült átvészelnie a gonosz homokszörnyek támadását, kitüntették őrkapitáynak. Azóta megint a falakon figyelik az esetleges ellenségek érkezését, és a városban végeznek rendfenntartó feladatokat.
)
